Wagrowiec város

 

Földrajzi fekvése

Wagrowiecz kb. 50 km -re fekszik Poznan várostól és kb. 70 km-re Bydgodzcz várostól.

Története 

A település 1381-ben kapta meg először a városi jogot .
1396-ban ciszterci szerzeteseket telepítettek Leknoból a Wagrowiecz-i kolostorba. 1427-ben II. Wladyslaw a településnek adományozta a városi jogot a magdeburgi jog szerint. A település gazdasági élete a 15-16. sz.- ban virágzott fel.  Sörfőzök, szűcsök, cipészek, fazekasok, takácsok és egyéb kézművesek telepedtek le a városban. A következő évszázadban a település fejlődése hanyatlásnak indult.

 

 

A svédek 1655- 1656 között a várost elfoglalták 1693-1741-ig a városban 34 embert végeztek ki fekete mágia vádjával. 1709-1710-ig pestis pusztított. 1746-ban tűz ütött ki és a városháza mellett további 30 ház leégett. Egy évvel később a kolostor és a templom is  a tűz martalékává vált.
1793-ban Lengyelország második felosztásakor a város Poroszország részévé vált.612 ember élt 111 faházban.1799-ben építették újra a templomot.1807-ben a város a varsói nagyhercegség része lett, de 1815-ben ismét Poroszországhoz került , majd 1818-ban vált a Wogrowitz körzet székhelyévé.
A város gazdasági élete a 18. században ismét fellendült, bár  a település számos lengyel lázadást élt meg a poroszok ellen.
1881-ben a várost a vasúti úthálózathoz kapcsolták, így Rogoznohoz és Inowrazlawhoz közvetlen vasúti összeköttetése lett.  A város 1872 májusában nyitotta meg az első gimnázium kapuit és a következő években számos épületet építettek új-román stílusban.
Az I. Világháború után a település visszakerült az újraalapított Lengyelországhoz. A  város gazdasági fejlődése a háború alatt és után kedvezőtlenül alakult.
A II. Világháború közvetlen kezdetekor szeptember 2-án német bombázók támadták meg a települést és elpusztították a vasútállomást, az iskolát, a tanácsházát és más épületeket.
A Wehrmacht szeptember 6-án érte el a várost. A település a német megszállás ideje alatt a   megszállók által kitalált Eichenbrück nevet és egy új címert kapott.
1945. január 25-én a várost elérte a Vörös Hadsereg és véget vetett a német megszállásnak. A II. Világháború ideje alatt a háború előtti lakosság 1/3-át, köztük a legtöbb zsidót deportálták és megölték, a helybeli lakosság is mérhetetlen veszteséget szenvedett.
A lakosság másik 1/3-a többnyire németek, elmenekültek a városból röviddel a háború vége előtt és után.
A lengyel hadjárat és a német birodalomhoz való visszacsatolás után egy tábort építettek a birodalmi munkaszolgálatosok részére.
Ciszterciek Leknóban és Wagrowiecben
A 12. században a hegyvidéken alapították Lekno kolostorát, mint az altenbergi kolostor leányintézményét. Az egyik első apát, Leknoi Krisztián 1209- ben lett  püspöke az 1206- ban újra misszionáló poroszoknak és 1215-ben Olviába tette a székhelyét.
A lekno-i kolostort 1380 és 1396 között Wagrowieczbe helyezték át. 1835-ig, a szekularizációig ez volt a város legjelentősebb intézménye.

 

 

Testvérvárosi kapcsolatok

• Adendorf-Németország 
• Gyula-Magyarország (2002) 
• Krasnogorsk-Oroszország 
• Schönwalde-Glien-Németország 
• Le Plessis Trevise-Franciaország